A lelkek tükre az író a hazáján kívül is! Amennyiben ez a tükör nem sima, hanem karcos, vagy nem elég tiszta, akkor a tükörkép sem éles. Az irodalmunknak létezik egy sajátos vonulata Nyugat-Európában, a tengerentúlon és a Kárpát-medencében, amelynek biztos kézzel sikerült éles és sajátos képet alkotnia magáról. Az e kötetben szereplő egyik alkotó sem tudta elkerülni a 20. századi történelmi kataklizmáit; ezek a mai napig hatással vannak a mindennapi életünkre és irodalmunkra. Ez elegendő okot szolgáltat ahhoz, hogy át- és újragondolhassuk a magunkhoz és egymáshoz való kulturális viszonyulásainkat. Ezért a könyv nemcsak magyarországi, hanem egykori emigráns, nyugat-európai és tengerentúli magyar alkotóknak is helyet biztosít. Olyan írók és költők alkotásai, valamint róluk írt művek kerülnek tárgyalásra, amelyek a 20. századi magyar irodalom egy részének esztétikai és gondolati jellegzetességeit adják. A tanulmányok az egyéni és a közösségi sorsot befolyásoló értékek legkülönfélébb esztétikai alkatú művekben való felszínre kerülését hivatottak segíteni. Az irodalomtörténész kutatói okadatoló szándéka nem próbál egy-egy írói életrajzot az alkotás és pályakép értékelésének az alapjává tenni, azonban minden alkalommal felhasználja egy-egy mű helyzetének és hátterének a vizsgálatához. Mindez az egyetemes magyar irodalom egységét, a több irányból érkező érték egymást kiegészítő hatását szolgálja. Arday Géza (Bp., 1973) irodalomtörténész, tanár, író. Tíz esszé- és tanulmánykötet, valamint számos kritika szerzője. Fő kutatási témái: az 1945 utáni nyugati (emigrációs) és határon túli irodalom, irodalomszociológia, kisebbségkutatás. Írásai hazai és külföldi folyóiratokban jelennek meg. Ez a negyedik kötete, amelyik a LHarmattan Kiadó gondozásában lát napvilágot