A könyv hatvan szabad verset tartalmazó kötet, mely a kilencvenes évek közepétől a kétezres évek elejéig született, és a költő ifjúkori útkeresésének korszakával esett egybe. Bánfalvi lírájában a leggyakoribb téma az útkeresés és a szerelem, ezek gyakran a türelmetlenség, és könyörtelen magány félelmével párosulnak. A versek bár ritmikájuk és rímek tekintetében is követnek némi szabályszerűséget, mégis inkább gondolati formájúak, szabad nyelvezetűek, provokatív és lázadó hangvételűek. A kötet felfogható egy mindig nehéz életkorszak krónikájának, melyen átsüt az épp kialakulóban lévő, figyelmetlen társadalmi háttér. Húsz év távlatából mindez úgy tűnik, egy kétségbeesett, saját próbálkozásaira bízott generáció segélykiáltása, apró lázadása egy ifjúsági korszakváltás kellős közepén.