A pécsi Pius Főgimnázium diákjaként hosszan vívódott a szerző: vajon pap legyen, esetleg újságíró, netán orvos? Vonzalma mindhárom irányban erőteljes volt, ám végül is szülész-nőgyógyász lett. Jól választott – mondhatjuk most már az utókor tévedhetetlen tisztánlátásával. Esetében azonban a gyógyítás és a kései lehetőségként megadatott írás egymást kiegészítő és erősítő tevékenységgé vált. Így teljesedett ki sok évtizedes orvosi hivatása és közéleti munkássága nemzete szolgálatában. A most nyilvánosság elé tárt, örömben és bánatban, sikerben és kudarcban bővelkedő novellái ezt jól igazolják.