A regényben feltűnő történet egyszerűen összefoglalható: Taaniel és Anna Észtországból Németországba utazva Lengyelországban elgázol egy embert. A baleset után betuszkolják a holttestet a kocsi hátsó ülésére, majd egy kifosztott templomba teszik. Utazásuk alatt végig próbálják eltakarni a vérnyomokat a hátsó ülésen. Németországban egy panzióban szállnak meg, megismerkednek Alekszandr-ral és Marfával. Taaniel elhagyja Annát. A regény a kakukkszón elmélkedő Anna gondolataival zárul. A történeti síkot érintő érdekesség abban rejlik, hogy az én-elbeszélő (Anna) csak fokozatosan vázolja fel a gázolás körülményeit. Az olvasó a regény elejétől kezdve sejti, hogy Taaniel és Anna valakit elütött, és hogy a két szereplő a halott vérét akarja eltakarni, de ténylegesen az olvasó csak a tizenhatodik fejezetben tudja meg, hogy valójában baleset történt, s majd a huszonkettedik fejezetben kap még a balesetről pár információt. A gázolás csupán a bűn tematikájának bevezetésére szolgál. Ezt a bűnt és egyáltalán a bűn létét Anna hangsúlyozza, és ő is veszi magára a bűn egészét, legalábbis ezt mondja. A bibliai utalások, motívumok az eredendő bűn kérdéskörét is érintik.