Lehetne ennek a könyvnek az is a címe, hogy Az orvosnő is csak ember. És néha, sajnos, pont úgy is viselkedik. Mert ebben a könyvben, kedveseim, nemigen lesz szó a hivatásról. Itt arról beszélgetünk, hogy mi is emberek vagyunk, és emberként is elkövetünk néhány baromságot, ezért mégis inkább az lett a címe: Házi papucsban. Ez azt jelenti, hogy hivatalon kívül, minden felelősséget elhárítva, olyankor, amikor éppen élvezem, szabad vagyok. Úgy értem: nem vagyok szolgálatban, egy évben kiveszek én is kétszer két hetet, és csak nagyon keveset idegeskedem. Főként olyankor, ha eszembe jut, hogy Kiss úr, a helyettesem ismeritek őt, szóltunk róla néhány közvetlen szót, hogyan teszi tönkre éppen most a rendelőmet. Ilyenkor bedobok egy-két nyugtatót, hogy derűsen élhessem túl a pánikot, aztán az élet megy tovább. És nem is rosszul. Majd meglátjátok.