Nóra felső középosztálybeli, középkorú nő, fiatalabbra lecserélt feleség, aki valamikor egy jó házasság reményében feladta ígéretes karrierjét. Az egész életét a férje köré építette fel, és csak a válás után szembesül azzal, hogy amíg ő az aranykalitkában üldögélt, a világ körülötte teljesen megváltozott. A férje a cégein keresztül minden pénzüket kimentette a közösből, a lánya Londonba költözik, Nóra teljesen magára marad. Nem kap munkát, és a férfiak is úgy néznek át rajta, mint az ablaküvegen. Igazságtalan harc megvívására kényszerül az idő ellen, hiszen kultúránkban az évek múlásához leértékelődés társul. Az öregedéssel együtt járó elmagányosodás pedig – akár a nátha vagy az influenza – az élet természetes velejárójaként van jelen az életünkben. A történtek után azonnal új társat kezd keresni, társkereső oldalon regisztrál, ezáltal megalázó helyzetek sokaságának kitéve magát, melyeket a fiatal nőkre vadászó, macsó férfiaktól kell elszenvednie. Talajvesztett és elkeseredett, úgy érzi, minden és mindenki azt sugallja, törődjön bele, hogy vége, és kezdje el a visszaszámlálást. Mígnem egy reggel arra ébred, hogy... Nóra történetéhez hasonlóak nap mint nap százával keresztezik utunkat, ám az övé azért lehet iránymutató, mert felismeri: az életkor nem az élet egyre meredekebb és egyre síkosabb lejtője, hanem akár a felemelkedés természetes folyamata is lehet. Csupán döntés kérdése, melyik irány érvényesül.