A finomszövésű vallomásregény elbeszélője Marcell, az esztétaprofesszor. Áradó, izgalmas mondat- és gondolatfűzésű konfesszióban számol be az anyjához, hitveséhez, lányához és legfőképp fiatal szeretőjéhez fűződő viszonyairól. A nő különböző mitológiai aspektusokból mutatkozik meg a vallomástevő előtt – ősanya, feleség, lány, nimfa –, és így nem az elmondható történet lesz fontossá, hanem az elbeszélés mikéntje. A nyelv és emlékezet természete, à la Proust. Az emlékezetből feltörő hangok többfélesége és a vendégszövegek hangjaival való egyberingása, a mesélőkedv kifogyhatatlansága teszi líraivá az elbeszélést. A szerelmi háromszög alakulása mellett megidéződnek a családi legendárium karakteres alakjai és ezek életútjai, a huszadik századi mindennapok hol megrendítő, hol nevettető történéseivel; egy alföldi kisváros establisment-je, az értelmiségi kör és művészvilág szatirikus figuráival; és természetesen a művészet, az irodalom, zenék, képek, szobrok, olvasmányok, írók, Gide, Musil, Blanchot… sőt még a pásztorórán megfőzött és elköltött halászlé is.