"Kazik Kranz története különlegesen fájdalmas képet rajzol a történelem által keményen próbára tett emberről, aki ennek ellenére nem panaszkodik sorsára. Netz regényét áthatja egyfajta szelídség, amely lehetővé teszi, hogy az emberek még mindig szót érthessenek egymással, pedig látszólag annyi minden választja el őket: akár politikai nézetek, akár a nyelv, akár a tér vagy az idő. A megértéshez néha elég egyetlen tekintet, egyetlen mondat, mint akkor, amikor New Yorkban Kranz találkozik az idős będzini zsidóval." /Janusz Drzewucki/ "Ez a regény az egyik legfelkavaróbb és legmegrázóbb krónika arról, milyen lelki fejlődésen ment át a kommunista Lengyelország állampolgára, aki az emberi kapcsolatok tekintetében különösen nyugtalan sziléziai tájon nőtt fel." /Mieczysław Orski/ "Feliks Netz regénye, legfelső rétegét tekintve, politikai regény, s ha csupán ennyi volna, már akkor is nagyon fontos volna, mert a lengyel prózában fellelhető legjobb tanúságtétel a kommunista Lengyelország közönséges halandója által megélt gyerekkorról, kamaszkorról és a felnőttség keserveiről. Csakhogy ennek a regénynek vannak titokzatos tájai is, akár mágikus regénynek is nevezhetnénk." /Janusz Styczeń/ "Külön öröm számomra, hogy ez a könyv, amelynek egyik 'legfőbb szereplője maga a nyelv' - az eredetihez méltó, egészen kitűnő fordításban kerül a magyar olvasó asztalára. Szenyán Erzsébet a magyar fordításirodalom egészéhez mérve is kiemelkedő, ihletett munkát végzett; egyébként: a szerző örömére is, aki viszont a magyar nyelv ismerőjeként Márai regényeket ültetett át lengyel nyelvre. Ha Feliks Netz belelapoz magyar nyelven kiadott regényébe, egészen bizonyosan azt fogja érezni: valóban a saját szövegét olvassa." /Szávai Géza/