A szerző új, nyolcadik kötetében öt nagyobb fejezettel fókuszál a számára most leginkább fontos mondanivalóra. A címszavak mögött mély emberi érzések, vágyak, borzongások, fájdalmak és remények húzódnak meg. Az alkotó, ha költő, a költészetben keresi mindennapi fogódzóját, s mindezt úgy és annak a szándékával teszi, hogy önmagán keresztül másokat is megérintsen. Ez a könyv eszköze az emberi érintésnek, Szepesi Zsuzsanna érintése a költészeten keresztül. (Góg János)