E történetek szereplői a mindennapiság felejtésre ítélt oldaláról kerülnek valóságközelbe. A narrátori szándék vezeti őket olyan élethelyzetekbe, amelyekből aligha van kiút; a sorsszerűség határozza meg reakciójukat, reflexiójukat a külvilág eseményeire, történéseire. Időbeliségben történeteit elvezeti egy olyan múltba, amely már-már a balladai elbeszélésmód hangulatát súrolja, az erdélyi, soknemzetiségű környezetben élő hősei magyarok, románok, szlávok sorsdilemmáit néha az abszurditásig, groteszkig fokozva. Iróniája azokból az élethelyzetekből ered, amelyek az irrealitás határát súrolják, vagy az irrealitásban történnek, és ezekben kell mozognia a hősnek, az emberre mért adottságokkal, képességekkel. Dimény Lóránt 1981-ben született Nagysármáson. Egyetemi tanulmányait a Kolozsvári és a Temesvári Műszaki Egyetemen végezte automatizálás és ipari informatika szakon. 2005-től a szoftverfejlesztésben dolgozik. 2003-tól rendszeresen publikál erdélyi folyóiratokban. Írásait közölte a Látó, a Helikon, a Korunk és az Irodalmi Jelen. Kötetei: Egy könyv lapjai közé zárva (versek), Nereamia Napocae, Kolozsvár, 2004; Menta (versek), Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2005; Tizenegy (regény), Bookart, Csíkszereda, 2012..