Végszó Mi egyben állt mind szétomol megül az útpadkán a por szél fújja kerék fölveri ám egy nap hűvös tengeri párákból vidám fellegek toronylanak a táj felett majd egy-két óvatlan marék hullt magból zsenge sarjadék fakad ki zölden és üdén a lüktető út rézsüjén s mi széthullt ismét összeáll és nincs halál és nincs halál