Tőzsér Árpád Genezis c. verskötete 1979-ben jelent meg elöször, s a költő Madách-díjat kapott rá. A kötet azonban egyébként is emlkezetes: mintegy "ön-rekapitulációja" volt Tőzsér addigi költői pályájának és a versei "genezisét" tartalmazó esszéinek, és így kezdete annak a szintetizáló folyamatnak, amelynek eredményeképpen a szerző új vesformája, az ún. esszé-vers kialakult. Tőzsérnek 1979-ig három verskötete (Mogorva csillag, 1963, Kettős űrben, 1967, Érintések, 1972) jelent meg. A Genezis, erősen megválogatva, mind a háromnak az anyagát tartalmazza, de érdekes módon nem kronológiai, hanem fordított sorrendben, mintegy hátrafelé figyelve (rekapitulálva), keresve az egyes motívumok első megjelenését és a három kötetet összekötő tartalmi és formai jegyeket. A kisérő esszék azt a rekapitulációt tudatosítják és a kötet teljes anyagát egységes koncepcióba fogják. A mű, kisérletező, szintetizáló jellegénél fogva kiemelkedő állomása az alkotó, valamint az egész szlovákiai magyar költészet elmúlt fél évszázadának is, s mint ilyennek az újra kidása az érdeklődő számára is tanulságos lehet.