Körös-körül tavasz volt, olyan, amilyet a költő megálmodik. Galád Kandúr szeretett volna valami szépet mondani Fecske kisasszonynak. Leült a földre, megpödörte a bajszát, aztán csak annyit kérdezett: -Hát te miért nem menekültél el a többiekkel? -Méghogy én elmeneküljek? Nem félek én tőled. A többiek mind gyávák. Te nem tudsz megfogni engem, szárnyad sincs, hogy repülhetnél. Csak egy buta kandúr vagy, akinek a butaságánál még a csúnyasága is nagyobb. Pedig borzasztó csúnya vagy... Én csúnya? Galád Kandúr elnevette magát, de ijesztő volt a nevetése, mint azoké, akik már elszoktak tőle, hogy nevessenek. A legbátrabb fák is beleremegtek. Még az óriási Brazil Fa is. Ezzel a kissé ostoba párbeszéddel kezdődött Galád Kandúr és Fecske kisasszony története. Ez a szomorú, mégis bájos történet, egy macska és egy fecske be nem teljesülhető szerelméről szóló mese, annak idején nem a nagyközönségnek készült. Jorge Amado, a világhírű brazil író, 1948-ban, Párizsban írta fia, Joao Jorge egyéves születésnapjára ajándékul. Első kiadására is csak sokkal később, 1976-ban került sor, amikor a neves bahíai festőművész barát, Carybé akvarelljeivel díszítette könyvet, amely mély élettapasztalata, ellenállhatatlan humora, költői nyelvezete, és a szöveg világához közel álló, kedves illusztrációi miatt is méltán sorolható a modern meseirodalom legszebb, nem csak a gyerekek, de a felnőttek érdeklődésére, szeretetére is számot tartó művei, Saint-Exupery Kishercege vagy Milne Micimackója közé.