Noha az utóbbi idők modern irodalomelméleti trendjei nemcsak nem preferálják, de egyenesen tagadják is a hagyományos értelemben vett műfajok létezését, Gárdos Bálint irodalomtörténész most (előszavában külön érvelve ötlete mellett) klasszikus műfajelméleti kötettel jelentkezik. Írása központjában a tizenkilencedik század első két évtizedének angol esszéirodalma áll. Választott témáját a kor három (hazánkban kevésbé ismert) tipikus alkotója életművének tükrében mutatja be. Az egyikük a pályáját annak idején politikai újságíróként, kritikusként kezdő Leigh Hunt; ő a bátyjával közösen alapított lap, az Examiner kapcsán kötött ismeretséget a másik kettővel: a festő-filozófusból íróvá lett William Hazlittel, és Charles Lambbel, aki költőből avanzsált esszéistává. A bevezetőt követően a szerző az esszé angol romantikában való megjelenési formájáról ír. Ezt követően egy-egy bővebb (önmagában is tanulmányértékű) fejezet keretei között rajzolja meg a három szerző - Hazlitt, Hunt és Lamb - részletes portréját, az irodalmi arcélük felvázolása mellett hangsúlyt helyezve személyes élettörténetükre is. Az utolsó részben a három brit esszéista konkrét műveinek elemzését öblösíti ki a szerző a romantikus esszé műfajának jellemzésévé. A függelékben egy-egy Hazlitt és Lamb írása olvasható. A szakkönyvtárakba és nagyobb általános gyűjtőkörű könyvtárakba javasolható művet irodalomjegyzék zárja.