A költőnek olyan idegrendszere van, amely antennaként működik: felfogja belső kozmoszunk jeleit, rejtett üzeneteit - és szavakká formálja azokat. Kardos M. Zsöte kezdettől fogva képes erre, tehát költő, nem pedig verselgető széplélek csupán. És egyre inkább költő: már nem csak belső kozmosza rezdüléseit fogja fel az antennája, hanem az őt körülvevő világét is. Magyarán: közéletiesedik. Eötvös Józseffel szólva: "korának érzeménye" egyre jobban "hevíti". Jelen kötetének ciklusai, és közülük tán leginkább A szétszakadt világ cafatjai című tanúskodik erről. Ám a finom regiszterekben is magabiztosan muzsikál, nem lett érdesebb a hangja, csak többször modulál át mollból dúrba. Kardos M. Zsöte versei segítenek megmaradni embernek a rohamosan dehumanizálódó világban. (Baranyi Ferenc)