Bagi István már iskolás éveiben - Nagyszalontán született apja örökségeként is - vonzódott a magyar nyelv szépségeihez, a költészethez. Életét "versírós" és "néma" időszakok váltakozása kísérte. Nyugdíjba vonulását követően irodalmi érdeklődése és tevékenysége nagyobb szerepet kapott életében. Négy kötete jelent meg eddig, köztük kettő amerikai költők verseinek műfordítása. Én már nem azon sírok / ha valami fáj / bánthatnak / már nem indulok föl ezen / szememre szivárvány / akkor szökik / amikor valami jó ér / én már akkor könnyezem.