Vers- és versprózakötet, melyben az útitárs, Fausztina nővér, vagyis Faustyna Kowalska (1905-1938) krakkói szent: az ő naplói, Jézus-beszélgetései, versei találkoznak és "fikcionalizálódnak" a költő útiélményeivel, mai tapasztalataival - "Ez a kötet a megnyugvás keresése az időtlenben, menekülés a mozdulatlanba. Egyszerűbben fogalmazva: valós és fiktív lélektani útinapló. Hálás vagyok Faustyna Kowalskának, hogy megismerhettem az irgalmasságról közvetített üzenetét, és Andrea nővérnek, hogy vele tarthattam egy ideig föld- és égközi/közeli tévelygéseimben."