Az egyetemes és magyar sorskérdéseket vizsgáló szerző Babits nyomán sohasem felejti, hogy az igazság tüzének életben tartásáért főként az írástudók felelősek. Megszólalásai éthoszát az örök emberi eszményekre tekintő közösségi elkötelezettség, a nemzeti horizonton szemlélődés, a sorsvállaló-sorsvigyázó attitűd határozza meg. Felemás idill című kötetének tematikai gazdagságát is ez a szilárd értékrenden nyugvó morálfilozófiai megalapozottság teszi koherenssé. Az elbeszéléseket és esszénovellákat tartalmazó kötet korunk jelenségeinek, eseményeinek ambivalenciáját tárják elénk; a nemzeti és emberi sors kérdések, az önazonosság, a nyelv mint identitásunk alapköve, a létezés viszonyrendszere az író számára mind igen fontosak. A szövegformálásban, az allegorikus szerkesztésben a szépíró és a filozófus találkozik. Az író az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki és a nyugati, diaszpórabeli magyarok értékteremtő küzdelmeinek egész spektrumát bontakoztatja ki a magyar sors történelmi és lelki fordulatainak, traumáinak, tapasztalatainak közegébe helyezve. "Össznemzetben érző és gondolkodó emberként a nemzetszolgálat és az erkölcsi felelősség, az elköteleződés kérdése nálam hangsúlyos szerepet kap" - vallja.