Frideczky Katalin 1950-ben született, zongoraművész, író. Korábban négy önálló kötete jelent meg. Írásaiban különös érzékenységgel közeledik a mindennapok jelenségeihez, melyek rezdüléseit ugyanúgy fogja a zenész érzékeny füle, mint a szavakkal dolgozó író reflektív-filozofikus elméje. E kettő ötvözetéből születik az a Frideczkyre jellemző éteri, áttetsző, mégis a reáliák szálaiból szőtt prózaszövet, amely titkon valahol mégis valódi líra. A dallam, a lüktetés legalább olyan fontos elemei ezeknek a novelláknak, mint az atmoszféra és a történet, ezért sokszor zeneműként kúsznak be az olvasó fülébe. Legyen szó akár fellobbanó szerelemről, egy házmester és lakója viszonyáról, meghökkentő tanár-diák kapcsolatról, kihűlt házasságról, apa és lánya tarthatatlan együttéléséről, vagy egy röpke pillanatról, amelyben egy idegen véletlenül tanúja lesz a másik ember könnyeinek a látszólag hétköznapi események mélyén felkavaró drámák bújnak meg. A novellák ugyanis nemcsak az elillanó idő esszenciáját ragadják meg, de annak visszavonhatatlanságát is.