Vegyük szemügyre, mit is akar elrendezni Gágyor, a költő, ebben a nagyon is emberi színjátékban, amely végső soron az élete. Ebből sejthető, hogy G. P. vállaltan és kimondottan alanyi költő, élményköltő, érzés- és indulatköltő, az meg egyenesen látható, hogy legyint a divatokra és az ilyen- vagy olyanmodernekre, a vers számára ön- és világkifejezési eszköz, lelkiismereti kérdés, az önvizsgálat terepe, a világban elfoglalt helyének koordinátáit tartalmazó lélektérkép, közösségi és egyéni sors összemérésének a terepe, de leginkább a kettő diszharmóniájának a felmutatása. (Zalán Tibor)