Az Evidens közegek a járványfikciók, a kortárs próza, a magyar költészet, az ismeretterjesztő irodalom és a sorozatesztétikák megközelítéséhez társít kapcsolatrendszereket. A könyv olyan szemlélettechnikát közvetít, amely a tudományt, a kultúrát és az ezekből levezethetetlen érzéktartományokat egyszerre feltételezi. Ugyanakkor arra tereli a figyelmet, hogy az értelmezési útvonalak számos idegen kontextusban mozognak, de óhatatlanul olyanokban is, melyek éppen a közelmúltban, az újabb - a természet-, a társadalom- és a bölcsészettudományok ötvözésére épülő - kutatási távlatok megnyílása következtében válhattak evidens közegekké.