Amikor hajlott korom ellenére ennek a negyedik könnyemnek az írásába kezdtem, Péter fiam egyik cikkének címe jutott eszembe: "Hiszek a könyvekbe foglalt szavak erejében." A szavak ereje azonban csak akkor érvényesül, ha fennmaradnak. De miért kell papírra vetni gondolatainkat, amikor nagy részük elektronikus formában a különböző portálokon elérhető? Naponta tapasztalhatjuk, hogy ezek könnyen törölhetők, míg a könyvekbe foglalt információk tartósabbak. Nagyobb a megmaradásuk esélye. Első, A Lévai örökség és a magyar energetika c., általam szerkesztett könyv, Lévai András professzoromról, életművéről szól, amit magyar nemzeti energetikai örökségként tartunk számon. A kötetbe legjobb tanítványai ismertetik életművét, az energia privatizáció elleni küzdelmét. A könyv előszavát még maga a professzor írta. A privatizáció következtében a hazai energetika az 1990-es évek második felétől sorvadásnak indult. Életem a magyar energetikáért c második. könyvemben ezt a korszakot életrajzi keretben mutattam be, a magyar energetika szellemtörténetén keresztül 2010-ig. Szempontom volt, hogy az adott lehetőségek között az energiapolitika hogyan szolgálta a szakértelem erejével a közösség érdekeit. Ekkor már ismert volt, az un. rendszerváltozás bukása az energetikában is. Saját tapasztalataim alapján, az energetika példáján bemutattam ezt az újabb értékvesztő folyamatot, Az életem eseményeivel összefüggésbe hozott tárgyalásmódot azért választottam, mert én az átélt események hatása alatt ismertem fel, éltem meg azokat a folyamatokat, amelyeket a közjó érdekében minden erőmmel és a rendelkezésemre álló eszközökkel magam is formálni akartam. A könyv fő része ennek megfelelően egy, életrajzi elemeket tartalmazó leírás és elemzés, amelyből kiderül, hogy egy hivatását szerető, annak lehetőségeit kezdetben túlértékelő, naiv mérnök a saját szakterületén hogyan ismerte fel az életünket meghatározó társadalompolitikai folyamatok valódi természetét, s hogyan igyekezett azokat hivatali munkájában, majd a nyilvánosságban vállalt közbeszéddel a közösség érdekében hasznosítani. A szakmai rész válogatás tanulmányaimból, beszédeimből, írásaimból, korabeli dokumentumokból. Bemutatja az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) reformtörekvéseit, az ETE Hőszolgáltatási Szakosztály történetét. Ismerteti a Magyar Energetikai Társaság megalakulását, az energiaprivatizáció elleni harcait 1999-ig. A könyv bemutatja a Magyar Villamos Művek átalakulását részvénytársasággá, s az energiaprivatizáció/liberalizáció történetét. Alakulásától ismerteti az Energiapolitika 2000 Társulat életét, amelytől az én életem elválaszthatatlan. Amikor Életem a magyar energetikáért c. könyvemet 2010-ben befejeztem, nem gondoltam arra, hogy tíz év múlva újra könyvet írok. Második könyvem amolyan számadásféle volt a rendszerváltozásban bekövetkezett közéleti eszmélésemről, "kiképzésemről", küzdelmeimről. A nemzeti kormány megalakulása azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy most már az energetikában is megkezdődhet a helyreállítás és az építkezés. Csakhamar kiderült, hogy a második könyvben foglaltak csak újabb küzdelmes évek bevezetői voltak. A gondviselés azóta is szolgálatra méltatott, amit ösztönösen és boldogan vállaltam, s ehhez mindig segítséget is kaptam. Nyolcvanéves hálaadás c. verses imádságom utolsó sorai meghallgatásra találtak: "Ügyet, mit rám bíztál, intézem, Te adj erőt hozzá nekem. Te tudod, hogy meddig élhetek használj még nyolcvan évesen." A 2010-es évek a globalizmus elleni, reménytelennek látszó küzdelmekkel teltek el az energetikában is. Igyekeztem keresztényi életszemléletemre támaszkodva véleményezni ezeket a folyamatokat, s ez által talán némi ismeretterjesztéssel elősegíteni közösségem tisztánlátását az energetika területén. Elsősorban erről szól harmadik, Szolgálat c. könyvem. Eddigi életem azonban nemcsak az energetika, hanem a haza szolgálatában telt el, aminek másik fontos területe a szülővárosom szolgálata, és mindezek fundamentuma a hitéletem. Ebben a könyvemben ezekről is beszámolok. Annál is inkább mert ezek létteremnek egymással is összefüggő, egymást átfedő, meghatározó részei. Könyvemnek harmadik része a Református Egyház jelenkori útkeresésébe nyújthat némi betekintést az iskolaügy kapcsán, amiben szerepet vállaltam. Remélem, hogy ez azt is világossá teszi, hogy honnan vettem az erőt, és a bátorságot harcaimhoz. Bemutatja legfőbb energiaforrásom, Isten szeretetét. Ezt dokumentálja: "Akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra van."c fejezet. Mára a világhazugságok, az abszurditások korába kerültünk, aminek oka a liberális globalizmus, amely célul tűzte ki, hogy tönkre teszi a világunkat. A globalista eszme terjedésével 2018-tól a magyar energiapolitika is egyre inkább a klímaizmus ideológiájának fogságába került. Ezt a végzetesnek látszó folyamatot mutatja be negyedik, Epilógus c. utolsó könyvem, amit a kedves olvasó a kezében tart. Könyvemben saját írásaimat, interjúkat és előadásaim szerkesztett változatát gyűjtöttem össze időrendi sorrendben. A kötetben szereplő interjúk és előadások különböző helyeken és időpontokban hangzottak el, Ezek az adott időpontban aktuális energetikai kérdésekre reflektálnak, s mivel érveim következetesen szakmai és világnézeti álláspontomat tükrözik, elkerülhetetlen ismétléseket tartalmaznak. Ezek közé illesztettem barátaim társulatunknál elhangzott beszédeinek részleteit. A közölt verseim lelki-érzelmi állapotomat illusztrálják. A közlekedő edények hasonlatával szólva, a globál-liberális áradat a társadalom minden szektorát elöntötte. A könyvbe foglalt írások és előadások ennek az energetika területén való érvényesülését elemzik és bírálják. Sajnálattal, szomorúan élem meg, hogy ezt a korszellemet nem tudjuk megváltoztatni, de legalább a hatását fékezni kell, harcunkat az utókornak írásban is dokumentálni erkölcsi kötelességünk. A kötetben igyekeztem tanúsítani, hogy az emberi nemzetség csak isteni szeretet energiák segítségével menthető meg. Hazánk energetikai szempontból is kiszolgáltatott helyzetbe került amit jól mutat, hogy mivel ebben az időszakban itthon csak naperőművek épültek, a hazai villany szükséglet harmadát importból kell biztosítani, ami már nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Létérdekünk az energetikai és "klímavédelmi" kérdésekben a félretájékoztatott lakosság felvilágosítása. Ezért szántam rá magamat ennek az utolsó könyvnek a megírására. Az is motivált, hogy egyre inkább átélem, hogy életgörbémen már lefelé visz az út. Látom ügyeim leépülését, a "szép új világ" kiépülését. Szükségesnek éreztem energetikai munkásságom összefoglaló üzenetét közreadni, amire e könyv címe is utal. Boldog vagyok, hogy még élek, a világ és hazám energetikai helyzetét értem. Mivel a következő nemzedékeket féltem, szolgálni utolsó leheletemig kötelességem. Még most is naponta arra ébredek: hogy hazámért ma mit tehetek?