Márton Gyula (19161976) jelentős és különös személyisége volt az erdélyi magyar nyelvtudománynak és a kolozsvári Bolyai, majd a BabeşBolyai egyetemnek. Szakmai pályája mintegy negyven évet ölel föl, egyetemi pályája közel három évtizedet, tanszékvezetői működése kettőt, 1952 és 1973 között. Egyedülálló részben éppen ebben volt, hogy egy olyan korban vezethetett Romániában két évtizeden át egy fontos magyar szakmai műhelyt, amikor csak a bizonytalanság volt állandó. A születésének 100. évfordulója alkalmából kiadott emlékkönyvben a szilágysági gyökerű kolozsvári nyelvész életútját és sokrétű munkásságát egykori tanítványai és munkatársai idézik fel, illetve méltatják.