1916. Egy cinkotai ház udvarán szörnyű bűntettek nyomára, bádoghordókban oszló női holttestekre bukkannak. A gyilkosságok egymást keresztező szálainak, a tettes, Kiss Béla és áldozatai sorsának az esténként összegyűlő helyiek és a faluba látogató érintettek erednek utána. Beszámolóikkal, szilánkos történeteikkel, heves szóváltásaikkal elsősorban mégis önmagukról, előítéleteikről, a közösség kegyetlenségéről adnak dermesztő látleletet. 1917. Az elmeklinikán a törvényszéki idegorvos, Morvay Ernő a sorozatgyilkos profilján dolgozik. Akárcsak pártfogoltja, a fiatal Bács Géza, a professzor maga is saját démonaival hadakozik, és eközben nem figyel a függőségeit féken tartani képtelen segédorvos új páciensére. 1937. A fiatal, csalódott Mária a rákosszentmihályi szülői házból Pestre utazik, hogy ott kezdjen új életet egy társkereső hirdetésben ismerkedő, soha nem látott férfi oldalán. Nagy Gabriella leleményesen szőtt, a korszakról impozáns tárgyi és nyelvi tudást mozgató háromfejezetes regényének főhőse maga a pusztító szenvedély. Az őrülettel nemegyszer határos vágyak és becsvágyak éppúgy áthatják az orvost, mint betegét, a gyilkost, mint csapdájába a jobb élet reményében, a szerelem delejes izgalmában besétáló áldozatát, de még az utánuk nyomozókat is. A szerző példás hitelességgel és feszültséggel rajzolja elénk a saját korukkal, valóságukkal soha meg nem békülőket, a falujukból, országukból, sorsukból elvágyódókat. A legnyugtalanítóbb pedig az, hogy a legkevésbé sem idegenek.