"Reisinger Attila két kisregénye ezúttal is a huszadik század sorsfordító időibe, a világháborúk utáni esztendőkbe és a szeretett kisalföldi tájak, emberek közé kalauzolja az olvasót. A torony árnyéka írói monológba foglalt kerettörténetében egy meghiúsult novellaterv kapcsán a Tanácsköztársaság idejéből származó iratok nyomába eredve a Monarchia - vörösterror elől menekülő - volt főparancsnokáig és egy emberségét megőrző vöröskatonáig jutunk, míg az egy háborúval később játszódó, terjedelmesebb Határ a németajkú lakosság második világégést követő kitelepítésének állít emléket az idős, müncheni nagynéni és a felmenői fiatalkorába belemerülő unokaöcs múltidézésén, s egy szürke ló allegorikusan is értelmezhető tragédiáján keresztül. Szűkebb pátriájának historikus epizódjaiban Reisinger Attilánál újfent mint cseppben a tenger mutatkozik meg a magyar történelem már nem is oly közeli, mégis máig ható múltja. "