Luisa Gómez Gascón (1961-2011) Zaragozai születésű spanyol író, költő, élete utolsó éveit egy aragóniai kis faluban, Añónban töltötte. 2002-ben az Olifante kiadónál jelent meg Al pie del Moncayo (Cuentos y Leyendas) címmel az első novelláskötete. 2005-ben a Novalia adta ki Almendros en flor y otros relatos aragoneses című kötetét. Szerepel az aragóniai költők Yin címmel 2010-ben az Olifante gondozásában megjelent antológiájában. Halála után férje adta ki magánkiadásban az Al yabalu y otros relatos című kötetet, melybe a hagyatékában föllelhető novellákból válogatott a szerkesztő, Ana Alcaraz: „Átutazók élete, belső és tengerentúli utazások, atlanti és mediterrán fény. Minden szó mögött egy tekintet, a tiéd, egy mosoly, a tiéd, egy kiáltás, a lázadásod” – írja a kötet előszavában. X Honnan hová érkezünk? Hol kezdődik és végződik a szabadságunk, a saját életünk és a mások iránt vállalható felelősségünk határa? Meddig kell eltűrnünk a megaláztatást gyerekként, felnőttként egyaránt? Mi lesz a múltunkkal? Határhelyzetbe került életeket villant föl a szerző ezekben a novellákban, csupa kiszolgáltatott, esendő, nemritkán félresiklott ember, akár párkapcsolatban, akár sorsfordító történelmi helyzetben látjuk őket. És persze a helyszínek, a táj, Aragónia, Almería, a nagy hegy, a Moncayo, hegyvidéki kis falu vagy Buenos Aires. A novellák olvastán azonnal kiderül, hogy a szerző nemcsak a tájat, a hús-vér embereket is nagyon közelről ismeri, akikkel benépesíti történeteit. Otthonosan mozog mindenütt, ahol éppen megfordul, akár kolostorról, bárról vagy vásári forgatagról legyen is szó. Hihető helyzetekben mutatja meg az emberi gyarlóságot, és a legkegyetlenebb jeleneteiben is érződik, hogy szereplői fölött nem ítélkezni akar, csupán megmutatja életüknek azt a pillanatát, amelyben valami miatt fontos döntésre kényszerültek vagy éppen még a döntéshozatal előtt állnak.