Úgy tűnhet, semmi sincs, amiben reménykedhetnénk. Aleppó vérző seb a szívünk helyén - a szeretetlenség mindannyiunkba végérvényesen befészkelte magát. Lerombolták a város templomait, és mi, mert nem tehettünk mást, meghúztuk magunkat a gyerekszoba omladozó falai között. Izsó Zita versei szakrális momentumokat rögzítenek: a legsötétebb pillanatokban út nyílik a transzcendens felé, az Isten létébe vetett hit megingása maga a teljesség. És felsejlik a megbocsájtás lehetősége.