A múlt század harmincas éveiben megszokott jelenségnek számított, hogy a fiatalabb mesteremberek útra keljenek biztosabb munkalehetőség után nézve, valamint a szakmájuk újabb, korszerűbb fortélyait elsajátítani meg egy kicsit világot látni. Ezek a történetek azonban hitelt érdemlően aligha maradhattak fenn; egy ideig még beszélgettek róla családi vagy szakmai körökben, aztán az emlékek megfakultak lassan, s a szájhagyomány különben sem szolgálhat mindig megbízható alapként. Huber Mihály könyve első részének igazi erénye és hozadéka, hogy a Zentától Zágrábig tartó út minden részletét – szinte óráról órára – naplójában pedánsan megörökíti. (Sinkovits Péter)