Mándy Iván a töredezettségre fókuszáló szerkesztés, az emlékek kijelölte keret miatt tipikus 20. századi író. A tanulmánykötet arra tesz kísérletet, hogy szövegeinek érvényességét minél több tükör segítségével mutassa meg. A nyolc fejezet a szerző legfontosabb témái, a város, a foci, a játék, a peremlét, a mozi, a gyerekkor és az emlékezés, illetve már ezekből következően is a beskatulyázhatatlanság köré szerveződnek. A negyvenkét szöveg ugyanakkor azt mutatja, hogy a mindig más, de mindig felismerhetően jellegzetes Mándy a gyerekkor Csutak-történeteitől az öregkor Magukra maradtakjáig egy életen át olvasható. A kötet a Mándyról való kritikai gondolkodás történetét is igyekszik bemutatni: azt, ahogyan különböző irodalomelméleti iskolák és korszakok nyelve és fogalomkészlete megragadni próbálta Mándy művészetét.