"Talán még jó ideig el fog tartani, amíg Pap Károly művészete elfoglalhatja az őt megillető helyet az egész zsidó magyar olvasóközönség szívében. De addig is, amíg ez az idő bekövetkezik, kötelességünk mindent elkövetni annak érdekében, hogy ez a kitűnő írótehetségünk zavartalanul folytathassa munkáját. Lehet, hogy Pap Károly nem ennek a nemzedéknek dolgozik, hanem talán csak a következőnek, de nekünk, akik az új világ mezsgyéjén állunk, meg kell ragadnunk minden alkalmat, amellyel erősítjük azoknak a munkásságát, akik látnoki szemmel szebb és jobb jövőnk felépítésén munkálkodnak." Ribáry Géza "Kedves Pap Károlyné, köszönöm, hogy elküldte nekem Karinak ezt a drámáját, amelyet nem ismertem. Bizonyára az utolsó évek terméke már - hangjában, fájdalmában és reményeiben azoknak a vívódását érzem. Egyszer vagy kétszer találkoztam vele abban az időben, s ráismerek, de itt költészetté nemesedve, kristályosan szól, ami beszélgetés közben ziláltnak, majdnem rögeszmeként hatott. Egyik legszebb írása ez Karinak, egyben végrendelete, s akármilyen takarékosan bánunk a szóval: remekmű. Nem tudom, ki végezte a húzásokat. Sok értékes anyagot vágnak ki - a dráma kedvéért. Ha nem Kari húzása, egy kiadásnál meg kellene nézni, mit lehetne megtartani belőle, ha nem is a színpadnak, de kapcsos zárójelben az olvasónak. Kérem, őrizze ezeket a lapokat s az emlékét is annak, aki előbb-utóbb megint ott lesz köztünk és előttünk, mint fiatalságában is. Szeretettel: Németh László"