A regény a rendszerváltozás utáni, középkorú értelmiségiek kiüresedett életét, cél- és útvesztését mutatja be egy negyvenhárom éves fovárosi filosz történetén keresztül.A szerzo az itt és most, azaz a jelenvalóság(?) szinte megválaszolhatatlan kérdéseit teszi fel látomásos, a történéseket filmszeruen megjeleníto munkájában, amely egyben kísérlet a próza mufajának megújítására. Megfogalmazza azt a felvetését, hogy nem hiszünk a szavaknak, amiket használunk, nem hiszünk a képeknek, amiket látunk. A végtelenségig manipulált társadalom végterméke egy korcs, önmagától is elidegenedett hamis píár-kép, amely önmaga abszurditásába fordul. A világnak azonban elobb-utóbb szembesülnie kell önmagával.