Vallomásos versvilág Jousse Erzsébet költészete, melyből kitűnik az őszinteség, az igazság kendőzetlen keresése, a hiány érzése, ám reménykedés a jóban és a szépben. Mégsem a költői én túlburjánzásával találkozhatunk, hiszen sok minden más érték, benyomás türemkedik elő a leírt sorokból. A Kinek jó? fejezetben erőteljesebben érezhetjük a közéletiség jelenlétét is, hiszen egyértelműen fogalmaz: "Van aki mindent visz, / van, aki semmit sem, / kábít az isten-hit, /másnak hite nincsen." Megállapításai bemutatásával azonban nem ítélkezik, tudja, meg kell férnie egymás mellett a különbözőségeknek. A költő összetett személyiség, aki nem csak saját területén, az irodalomban leli meg élvezetét, hanem a társművészetekben is. Szereti és olykor gyakorolja is a képzőművészetet, ugyanakkor életének része a zene: "...bennem halkan / muzsikál egy kedves dallam:" Mindezekben megtalálja a kellő egyensúlyt, az egymásra hatás élvezetét és kifejezésmódját. Ha visszatérünk ahhoz a dilemmához, hogy az előszó értékelés, elemzés vagy ajánlás legyen-e, én az ajánlás mellett teszem le voksomat, hiszen úgyis az olvasó dönti el, megtalálja-e Jousse Erzsébet verseiben a maga számára megragadható pontokat. Ehhez olvasni kell, nyitott szívvel és elmével elmélyülni a költészet e kötetben is fellelhető adományaiban. (Góg János)