Csendes Toll alteregóját Jász Attila 2012-es kötetében komponálta meg (Csendes Toll élete), azóta életművének szerves folytatója, megfeleltethető vagy épp távolságot tartó társszerzője lett az indán törzsfőnök. Mostani kalandozásainak látszólag dokumentarista keretei közt is emlékeztet rá hősünk: az utazás csak metafora, és a valóságosan hátunk mögött hagyott kilométerek valóján a belső bolyongások kacskaringóit húzzák ki tussal a mentális térképen. Sajátos öniróniával, őszintén elevenít meg úti élményeket, mozzanatokat, hangulatokat és érzéseket a vidéki indián költő (színházi előadások, gyógykezelések, családi nyaralások, irodalmi konferenciák Földközi-tenger, Új- és Felvidék, Erdély, Krakkó, Kapolcs, Balaton stb.). Az emlékek visszakeresésének útjai azonban egyes, eddig takarásban maradt, olykor megrázó élményeket is előhívnak. Utazásai nyomán Csendes Toll önmagát is feltárja, számolva az útinapló nyilvánosságával.