Olyan korszakot idéz a kötet, amikor még a cikkeknek súlya volt. Az Olvasó hitt a leírt szónak. Az újságírók minden leírt mondatukkal szavahihetőségből vizsgáztak. Brenner sokat írt, sokat vizsgázott. () Noha nem tartozott az irodalmár újságírók közé, hanem a legkeményebb belpolitikus volt, interjúit úgy adta tovább, hogy az olvasó szinte úgy érezte: ott van a beszélgetésen, érzi a riportalany lélegzetvételét. Néha az apró részletesség, máskor a nagyvonalú időugrások révén. Brenneri jellemvonás még, hogy az írásokból mindig lehessen valamit tanulni! Emberi vagy szakmai tudást, erényt. (Miskolczi József)