„Lady Ann itt ül mellettem, hímzése érintetlenül fekszik ölében. Emlékezésünk bús csendjét csupán a várkapu fölötti dúcokba fészkelt galambok szerelmes turbékolása, s a tenger távoli morajlásának e világi hangja töri meg.” Így ír Urien, a kelta bárd, régi idők krónikása, ki úrnője szomorú történetének tükrében festi meg a kort, hol királyok küzdöttek a trónért, hol testvér harcolt testvér ellen, hol a szerelem csupán eszköz volt a hatalomhoz vezető úton... Ann egy hűbérbirtokon született, a kelták s normannok földjének határán egy kelta hercegnő, s Falk, a normann lovag lányaként. Csillogó fekete szemű, lángoló vörös hajú, vad gyermek volt, ki rettenthetetlenül lovagolt a cambrayi fakókon, melyeket apja tenyésztett ki, s a tenger hullámain, mely a vár lábait mosta. Apja s fivére tragikus halála után hűbérura gyámsága alá kerül. Az ő várában érik szinte észrevétlenül szépséges fiatal nővé, s boldogan él, míg fivére gyilkosai rá nem találnak, s meg nem próbálnak végezni vele. Ann urától, Lord Raoultól vár segítséget, ám szelídítetlen vakmerőségével s igazságérzetével csupán haragját nyeri el – s szívét…