Mihály Ödön a második világháború előtti szlovákiai magyar költői avantgárd jeles, Forbáth Imre mellett a legjelesebb alakja. A kelet-szlovákiai Lemesen született, 1899-ben, iskolái elvégzése után apja birtokán gazdálkodott. Ezt a természetközeli életformát teszi kötetei érett, az avantgárdtól örökölt szabadvers-formációban lírává, a csendes rezignáció szövegeivé és zenéjévé. A költőnek életében nagyon jelentős volt a magyarországi recepciója. Budapesti barátai (Lesznai Anna, Déry Tibor, Ignotus Pál stb.) már néhány hónappal a költő tragikus halála után kiadják válogatott verseit (Felszökő föld, 1930). Nem kétséges, hogy Mihályi Ödön verseinek az intellektuális tömörsége, melankóliája és a természeti életforma iránti rajongása a mai olvasót is meg tudja szólítani.