A kötet hosszú ideje az első vállalkozás a kora újkori Magyar Királyság északi területein élő szláv nyelvű lakosság biblikus cseh nyelvű nyomtatott kultúrájának műfajtörténeti megközelítéssel létrehozott rendszeres leírására. A kötet hosszú ideje az első vállalkozás a kora újkori Magyar Királyság északi területein élő szláv nyelvű lakosság biblikus cseh nyelvű nyomtatott kultúrájának műfajtörténeti megközelítéssel létrehozott rendszeres leírására. A biblikus cseh nyelvű prédikációk korpuszát a helyi szláv és a levert cseh rendi küzdelmek után kelet felé menekülő cseh és morva egyházi értelmiség együttesen hozta létre a 17. században. A monográfia a teljesség igényével mutatja be az anyagot a legrégibb biblikus cseh nyelvű halotti prédikáció megjelenésétől, 1637-től kezdve a magyar könyvészetben a hagyomány erejénél fogva még ma is erőteljesen jelen lévő 1711. évig. Áttekinti a történelmi, társadalmi és eszmetörténeti hátteret, helyzetelemzést adva a fehérhegyi csatát követő időszakról és az exulánsok észak-magyarországi letelepedéséről. Többfókuszú leírási módszerrel bemutatja a szövegkorpuszba tartozó halotti prédikációkat. Felvázolja a cseh írásbeliség korabeli állapotát és a magyarországi szláv közösség a menekültek biblikus cseh nyelvű írásbeliségére gyakorolt hatását. Ismerteti a beszédek irodalmi sajátosságait, végül áttekinti kultúrantropológiai aspektusaikat.