„Én … képtelen vagyok elolvasni Franz Kafka, az író regényeit, naplóit. Méghozzá nem azért, mintha idegen lenne tőlem, hanem éppen mert túlságosan közel áll hozzám. Ifjúságom zűrzavarai, a rákövetkező testi-lelki nyomorúság … mind Franz Kafkához, a türelmesen szenvedő emberhez juttattak el – végérvényesen. … számomra ő nem irodalmi jelenség. … Ő jelenti ismereteimnek, érzelmeimnek azt a szilárd alapját, melyen mind a mai napig, a kor kísérteties sodrában is megvethetem a lábam.”– írja előszavában a szerző, a prágai születésű cseh-német Gustav Janouch, aki ifjú éveiben Kafka hétköznapjainak tanúja volt.