Igor Marojević történetei a magyar olvasónak is egyszerre ismerős és egzotikus, már-már vadregényes miliőben és időkben játszódnak: a (poszt)titoista Jugoszlávia hanyatláskorszaka, a délszláv háborúk, a megnyugvást és normalizálódást csak ideig-óráig mímelni képes kétezres évek és a ki sem hűlt tegnapok Jugoszláviája/Szerbiája kortól és nemtől függetlenül is inkább a csalódástörténetek színfalait idézik meg. Ezek a történetek véletlenül sem szándékoznak a mi kell a nőnek? kérdésre akár csak kielégítőnek tűnő válaszlehetőségeket kínálni: egyfelől erre nem igazán kínálkozik lehetőség, másrészt pedig a szövegek a margó szélére távolítják az esetleges valós igényeket. Ahol nem, ott a személyes tragédia szólamai csendülnek fel - többször fortéban, mint pianóban.