„Magyary Ágnes második prózakötete könnyedséggel mozog az egyetemes kultúra remekei és torzói, a fantázia és a történetkritika, a kuriózumok véget nem érő sora és a korlátoltságok egymást keresztező útjain. A történetek magukkal ragadnak, mesélje angyal vagy szadista hivatalnok. Tudás és játék: kegyetlen naivitás ez, lépten-nyomon ellenállhatatlan vágyat ébreszt, hogy beleavatkozzunk (általa pedig magába a teremtésbe), mert tétje van.” Egyed Emese