A monográfia Nemes Nagy Ágnes lírai életművét az irodalmi szöveg tág értelemben vett önreflexivitásának szempontjából, a vers önmaga megalkotottságát, fiktív voltát és nyelviségét feltáró jellegére koncentrálva olvassa újra. A részletesen elemzett szövegek kiválasztásakor a szerző arra törekedett, hogy azok egyfelől az életmű minden szakaszát lefedjék (A szomjtól egészen az Istenről című költeményig), másfelől megfeleljenek e líra formai, beszédmód- és műfajbeli sokszínűségének. Ezenkívül fontosnak tartotta, hogy a költő sokat értelmezett, reprezentatív darabjai mellett olyan művekre is ráirányítsa a figyelmet, amelyek eddig a szakirodalomban kisebb súllyal jelentek meg (Istenről, Falevél-szárak). Az előbbi csoport munkánk újraolvasó jellegét erősíti, az utóbbi költemények értelmezése pedig e kánon kiszélesítésének is eszköze lehet.