A kitűnő lengyel írónő könyve az útelírás, az esszé és az irodalomtörténet határterületén mozog. Czapinska sorra felkereste azokat a „varázsvárosokat”, ahol az európai irodalom néhány legnagyobb alkotója és alkotása született: A Mester és Margarita Moszkváját, Moravia Rómáját, Kafka Prágáját, azt a Bécset, amely Musil, Kokoschka és Mahler városa volt, vagy épp Molnár Ferenc Budapestjét. Útja egyben időutazás is, hiszen amikor Colette nyomát követi Párizsban, vagy a már történelemmé süllyedt Lengyel Népköztársaságot éleszti fel, hogy megtalálja Tadeusz Konwicki műveinek belső-külső színtereit, akkor a múltat látja, olykor némi nosztalgiába játszó ártatlansággal. „Élni annyi, mint utazni” - ez a szerző krédója, és vallja azt is, hogy nagy prózai műveket is csak akkor lehet megérteni, ha az ember alaposan megismeri a helyet és időt, ahol és amikor születtek.