Karen két éve költözött ki a férjével és két kislányukkal Amszterdamból a kellemes, nyugodt villanegyedbe. A régi barátok elmaradása, a pörgő élet hiánya miatt az asszony kezdetben magányos, rosszkedvű, aztán végre szert tesz néhány új barátnőre, akik ugyan különböznek tőle, de akikkel látszólag jól érzi magát. A férjek jól menő üzletemberek, szintén barátságban, sőt üzleti viszonyban állnak egymással. A nők rendszeresen együtt kávéznak, beszélgetnek, finomakat főznek, iszogatnak, így jön létre különleges közösségük, az ínyencklub. Az idillikus állapot azonban nem tart sokáig: egy hideg téli éjszakán lángokba borul az egyik házaspár pompás háza, a feleség és a gyerekek szerencsére megmenekülnek, de a férj életét veszti a lángok között. A tragédia különösen Karent gondolkodtatja el, majd legjobb barátnőjének eltűnése és rejtélyes, megmagyarázhatatlan halála arra serkenti, hogy magánnyomozásba fogjon. Olyan titkok nyomára jut, amely a többiek számára, akik legszívesebben egyszerűen túllépnének a történteken, egyre kellemetlenebbek. Karen nem nyugszik – tisztán akar látni, ami a többieket láthatóan zavarja. Megpróbálják leállítani, s mert nem sikerül, kiközösítik. Az üggyel foglalkozó rendőrnő meglepő adatokat közöl Simonról, akibe Karen – legalábbis úgy érzi – beleszeretett. Milyen szerepet játszott ebben a zavaros, álcázott, hazugságokkal, intrikákkal átszőtt történetben Simon? Ennek is a végére kell járnia, hiszen érzelmi és családi életének rendbetétele függ ettől. "Az ínyencklub kiválóan megírt, az írói lehetőségeket maximálisan kihasználó lélektani krimi, magvas és lendületes írás." – A Gouden Strop díj zsűrijének értékelése, 2004.