Nem tettem mást, csak kérdeztem. Politikusokat, női vezetőket, 1956 szemtanúit, írókat, költőket, tanárokat, színészeket, a kulissza napszámosait, a gyermekvédelemben és a szociális ellátórendszerben dolgozókat, civil szervezetek képviselőit és az Ige embereit. Ők pedig őszintén válaszoltak, hiszen - Máraival - nemcsak fotocellás ajtók vannak, hanem emberek is akadnak, akik a közeledő lépteire önműködően nyílnak, tárulnak, átengedik és beengedik a közeledőt.