„1920. május 29-én születtem Budapesten. Édesapám orvos volt, én is az akartam lenni. 1938-ban érettségiztem kitüntetéssel a budapesti állami Zrínyi Miklós reálgimnáziumban. Az egyetemre az akkori (mondjuk szépen: prefasiszta) törvények miatt nem vettek fel.” Nemes László író, újságíró, műfordító valóban az évszázad tanúja volt. Megtapasztalta a magyarországi fasizmus erősödését, ami elől Palesztinába menekült, ahol a 2. világháború elején önkéntesként beállt az angol hadseregbe. A háború utáni években újságíróként dolgozott, majd feleségével, Fehér Klárával együtt az írói hivatásnak élt. Több, mint 20 regényt, számtalan elbeszélést írt, s emellett olyan szerzőket fordított, mint Vonnegut, Defoe, Remarque, Eric Knight, Koestler. A 100 éve született író emlékére jelenik most meg válogatott elbeszéléseinek gyűjteménye, amely átfogó képet ad a szerző írói kvalitásai mellett emberi „minőségéről” is: humanizmusáról, bölcsességéről és töretlen derűjéről.