Ez a könyv az olvasásról szól, és négy nagyobb részre tagolódik: elmélet, értelmezés, szöveg, tropológia. A szerző az elmélet fogalmának körüljárását követően egy olyan történeti áttekintést nyújt, amely előkészíti és megalapozza az olvasás egy dekonstruktív elméletét: az értelmezés tropológiáját. Az elméleti és interpretációs részben kifejtendő tropológiát és az ahhoz szorosan kapcsolódó hypogrammatikát a dekonstruktív retorika szemléletmódja hatja át. A történeti és az elméleti részek között helyezkedik el – mintegy a dolgozat tengelyeként – a szöveget problematizáló fejezet; ezzel a kitüntetett pozícióval is jelezve, hogy szöveg és értelmezés nem választhatók el egymástól. A könyv nemcsak beszél az olvasásról, de olvas is: interpretációba vonja a következő műveket: Arany János: A nagyidai cigányok, Mészöly Miklós: Megbocsátás, Esterházy Péter: Fuharosok, József Attila: Eszmélet, Vörösmarty Mihály: A Rom, Krúdy Gyula: Szindbád útja a halálnál.