“A véleményem: metafora. Amiről kérdeztek – Erdély -, az is egy metafora – írja 1991-ben a kötet címadó kisesszéjében a szerző. – Mi ebben a metaforában lakunk.” Az olvasó továbbépíti e szóképet, és akár ironizálhat is: földrajzi hely a metafora, amiben nemcsak beszélni, hanem lakni is lehet?! Az én válaszom: igen. Hányszor bebizonyosodott, hogy ha nem is volt mindig lakályos otthon, de élni, dolgozni lehetett (és kellett!) benne… vele. A gondolat évtizedeken átívelő folytonosságát és igazságát nem szükséges bizonygatni – önmagáért beszél, s a gondolkodó írás öntörvényű valósága feltételezi az időszerűséget is. Tíz év telt el az első kiadás óta, de a kérdésfölvetés – nemcsak a változatos témáknak, hanem Markó kiemelkedő alkotói egyéniségének köszönhetően – ma is a frissesség erejével hat. Egypercesek, esszék, interjúk sora bizonyítja, hogy az olvasó a szellem örömével és kíváncsiságával rátalálhat mai válaszokra és fogódzókra is a “metaforában”, melyben azóta is lakunk. Kozma Mária