Az esszé az erdélyi magyar irodalom emberfejű madara. Van is, meg nincs is. Intellektuális műfaj, érvel, értekezik, kapcsolatokat létesít és elemez: gondolatokat közöl. Ezért emberfejű. Ugyanakkor felülemelkedik a gondolatközlésen, amely így szükséges, de nem elégséges feltétele a létezésnek. Nyelvileg hajlékony és elegáns: ezáltal emelkedik a puszta gondolatközlés fölé. Ezért madár. A griffmadarak, szfinxek és főnixmadarak fajtájából. Az emberarcú papagáj, az emberfejű madár és társaik léteznek, hiszen beszélünk róluk. És bár az erdélyi magyar irodalom ismerői alighanem félkezükön megszámolhatnák azokat a szerzőket, akikre mint (elsősorban) esszéírókra gondolnak, az mégis megalapozottan állítható, hogy Erdélyben létezett, létezik esszéírás és esszéirodalom.