Miért éppen én?! – amikor az ember ehhez a kérdéshez ér, az eget szólítja meg. (Sors? Isten? Vakszerencse?) A hétköznapiból bármely irányba kilendülni sokkoló lehet. Ebben a helyzetben kerül egymás mellé az anyukáját elveszítő kislány, a kétszeres lottónyertes nagynéni, majd az apuka új szerelmeként egy nem teljesen egészséges babát váró kismama. Párhuzamos történetükben szembe kell nézniük az abszurditással: Saara anyukáját az égből, talán egy repülőről lepottyanó jégtömb üti agyon, a nagynéni nyakába pedig mértéktelen pénz hull, miután az első nyeremény után naivan továbbra is hódol a szenvedélyének, a magzat lábai pedig sellő módjára összenőttek. Érdemes továbbhaladni a kijelölt úton, és élni az életünket a kiszolgáltatottság ilyen mértékű megtapasztalása után? A szereplők egyszerre markáns és óvatos gondolait követhetjük a moralitás ingoványos útvesztőjében, ahol nemcsak a talaj ingatag, hanem még az ég is könnyen a fejünkre szakadhat.