Az állomás 3 kutyái című kötet olyan rövidprózai írások gyűjteménye, melyek laza ciklusba szerveződnek. Annak ellenére, hogy egyes helyszínek felismerhetők, alapvetően világteremtő könyv, nem kíván parabolájává válni egyetlen létező történeti korszaknak sem, s noha nagyjából az 1948-1990 közötti periódusban játszódnak eseményei, a kötet nem vállalkozik a nevezett periódusban regnáló román kommunista államberendezkedés kritikájára sem. Az írások meghatározó számú szereplővel dolgoznak, a szereplők szabadon közlekednek a ciklus darabjai között és egyikük sem válik fokálissá. A szerző olyan marginális karaktereket, ha úgy tetszik, alulnézeteket juttat érvényre, melyek megroncsolják és ellehetetlenítik a moralizáló ítéletalkotás lehetőségét. A kötetet multiperspektivikus látásmód jellemzi, több esetben valamiféle állati, test- és nem öntudatos nézőpont felépítésére vállalkozik. Serestély Zalán rövidprózái sajátosan ötvözik a borgesi intellektualizáló, konstruáltan modoros prózanyelvet egy olyan nem-narratív, inkább a versnyelvet jellemző hagyománnyal, mely a nyers tapasztalatiságra, térérzékelésre, a nyelv roncsolhatóságára és sérülékenységére alapoz. Ez a technika teszi lehetővé a szerző számára, hogy a kézirat szövegei mintegy egymás ellenpontozásává, olykor egymás elhiteltelenítésévé váljanak - ilyeténképpen modellálva a világ nyelvi dimenzióinak disszonáns működését.